Keresés

 

facebookLike

 

katolikus


 

Hirdetés

Hirdetés

Helytörténet: Amikor a Tőserdőből még 10-12 település tornya is látszott!

2019-03-24-01Régi lakitelekiek elbeszéléseiből tudhatjuk, hogy a szikrai Tőserdőből egykor messze vidékekre is el lehetett látni. Ez olyan emlék, melyet ma már nem tudunk megtapasztalni. Lisztes János: Szikrapuszta régi népe című kötetében is megemlékezik „a vidék fénypontjáról”, a 70 méter magas Bodvány-hegyről (190. oldal). Mert itt az Alföldön minden nagyobb magaslatot már hegynek nevezünk.


Ugyanígy tett egykor Hanusz István kecskeméti tanár is, akinek „A szőke Tiszánál” című írása a Földrajzi Közlemények 1883. évi kiadványában jelent meg. A mű 1896-ban kiadásra került Kecskeméten is, annak alcíme: Kirándulás a Szikrába 1880-ban. Hanusz István írásából elénk tárul Lakitelek, a Szikra és a Tőserdő területe az 1880-as évekből.

Nézzük meg, milyen is volt az egykori Bodvány a mai Holt-Tisza partján Hanusz István szerint, aki társaival érkezett a szikrai csárdához:

„A társaság egyik része halászeszközeit szedi rendbe és a Tiszához siet, a másik pedig a csárda homlokzatával szemben emelkedő Bodványhalmot ügyekszik meghódítani. Mivel e hullámos fölföldet ma possza homok borítja, keletkezésére nézve a vidéken az a vélemény, hogy vihar torlasztotta össze egészen, mint a ház nagyságú buczkákat egyegy sivár pusztaságon; de e nézet hibás, mert a hol a Bodványhalom oldalai szakadások által föltárvák, mint pl. az alpári malmokhoz vezető útnál, alapjában egészen löszből látszik fölépítve lenni, mely talajnem nem csak ezen a ponton van a Tisza mentén képviselve, hanem alább Csongrád megyében is, hol a belőle kiiszapolt diluviálkori nagy emlősök ú. m. mammuth, ős rhinocerosz stb. csontjait, melyekből szép gyűjteményeket mutatnak föl a közeli középiskolák muzeumai, a halászok hálói a Tisza medréből húzzák ki. Hogy tetején a fölső alpári homokból buczkákat torlaszolt össze a szél, egészen természetes, mert e domb a fölső alpári plateau-val összefüggésben van. „Högy"-nek nevezi ezt a halmot a tiszaparti magyar és nem kevesebb alapossággal, mint a dán az uralbalti földhát végén emelkedő 174 m. magaslatot Himmelbergnek, melynek neve hallatánál a geográfus, kinek fejében a legczifrább nevek járnak tánczot, rögtön az ázsiai havasgerinczű Tien-schanra gondol, melynek neve magyarul szinte mennyhegységet jelent. A Bodvány is, mert így hívják a szikrai hegyet, emelkedik a Tisza partszegélye fölött legalább is 70 méternyire és lejtője azon irányban több, mint 50 fokos, onnét tehát méltán imponál a szemnek, – és az ilyetén hatások alól a hegységek elnevezésénél másutt sem emanczipálja magát a nép. így pl. Csehországban nem a 791 m. közepes magasságú Érczhegységet nevezi Óriásnak, hanem az annál közel 160 méterrel alacsonyabb hegysort a Szudet rendszerben.

2019-03-24-02
A tisza-ughi rév (1891)

A Bodvány oldalában kecskerágó (Evonymus), vörös gyűrű (Cornus sangvinea) fűz (Salix fragilis) és nyárfa (Populus) bokrok közt ezerjó (Erythraea), szegfű (Dianthus) és szappanfű (Saponaria) virítanak és a környék flórájához képest mintegy szigetté varázsolják e halmot, melyről elragadó kilátás nyílik köröskörül. Messze délkeleten Kun-Szent-Márton sugár tornya jelzi a szemhatár szegélyét, közelebb Csépa, Sas templomai ülnek, mint tyúkok a fészken, hol csirkék gyanánt szárnyaik alól fehér házikók tűnnek elő a mezőség zöld színével ellentétben. Éjszakkeleten Ug, Kürt, Inoka, Nagy Rév, Czibakháza, mind Tiszán túl a folyónak egyegy görbületénél. Tiszán innen Ó és Új-Kécske éjszaknak, Alpár tornya délnek és ez van legközelebb.”

A mai digitális eszközökkel légvonalban is mérhetünk távolságot, így rekonstruálhatjuk, milyen messzire is láthattak eleink. A Bodvány egykori helyétől a két legtávolabbi pont, Kunszentmárton és Cibakháza temploma légvonalban 22 km, illetve 20 km távolságra van. (Nagyrév: 15 km, Inoka: 13 km, Csépa: 13 km, Ókécske: 12 km, Újkécske: 11 km, Kürt 10 km, Sas: 8 km, Ug 5 km, Alpár: 3,5 km.) Milyen csodás kilátás lehetett ez egykor a Bodvány tetejéről.

Ugyanerről a szép látványról emlékezik meg az 1891-ben kiadott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben VII. kötete is. Így ír Szikráról:

„A kecskeméti élelmes nép itt hordja át termesztményeit a Tisza túlsó vidékeire, nevezetesen a káposztát, burgonyát, gyümölcsöt, stb. Tisza-Ughnál van a rév, melynek helyét meg kellett változtatni, miután új medret ástak a Tiszának. Előbb a „szikrai" csárdánál volt alkalmas kikötőjük a kecskemétieknek, de ebben a folyó-ágban ma már nem folyik többé víz. A szikrai csárda fölötti homokbuczka tetejéről – a legjelentékenyebb magaslat e vidéken – ritka szép kilátás nyílik, s talán az egész Alföldön sem találnánk másik ily helyet, honnan szép időben 10-12 távoli helységnek a tornyát is megláthatjuk.”

A tőserdei üdülőterület 1970-es évekbeli kialakításakor a Bodvány eltűnt (mesterségesen elhordták), emlékét a tőserdei fagyizó és a Tősfürdő közötti emelkedők őrzik. Szép lenne, ha valamikor – legalább egy kilátó segítségével – ismét látható lenne az egykori Bodványból kiemelkedve mindaz, amit 100-150 évvel ezelőtt is láttak elődeink itt, a Szikrában, Lakiteleken.

Felhasznált források:
- Hanusz István: A szőke Tiszánál. In: Földrajzi Közlemények, Budapest, 1883. 412-413. oldal
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország II. kötete (VII. kötet) Budapest, 1891. 211-212. oldal

Varga Zoltán



Lakiteleki Újság

A Lakitelekma.hu ott van a Facebookon is! Klikkelj ideés lájkolj minket, hogy értesülhess friss híreinkről!

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges

Névnap

Ma 2019. április 24., szerda, György napja van. Holnap Márk napja lesz.

Lakitelek Népfőiskola

Időjárás

Hír beküldése

Ha van egy friss, vagy érdekes híre, információja, küldje el nekünk ide kattintva!