Keresés

Hirdetés

Hirdetés

Lakossági apró

  • Keresek beugrós és kisegítői állást Lakitelken.. Hívjon bizalommal :06 70/3283309 Kérésre fényképes ...

    további hirdetések...

facebookLike

 

katolikus


Hír beküldése

Ha van egy friss, vagy érdekes híre, információja, küldje el nekünk ide kattintva!

Domonkos László: Vidéki emberek

2017-09-29-01„Valami lesz Lakiteleken”, mondta Raffay Ernő, mi meg a feleségemmel hallgattunk és figyeltünk. Valamikor ’87 szeptemberében jártunk, alig másfél hónapja, hogy – éppen július 14-én! – a Magvetőnél megjelent és azonnal szenzáció lett Ernő Erdély 1918–19-ben című könyve.



Híreltük, terjesztettük, beszélgetéseket szerveztünk róla, jártunk erre-arra, Ernő meg csak annyit tett hozzá a hírhez, hogy sokan jönnek majd le Pestről, „vidéken szervezik meg”, én meg azt akkor valahogyan még szinte természetesnek is tartottam, az ördög tudja így utólag, miért.

Tulajdonképpen mindenki „vidéki”, amennyiben ezen a Magyarországon többrendbéli át- és visszaértékelést kapott jelzőn a „nem fővárosit” értjük – az úgynevezett bennszülötteket is beleszámítva, a budapestiek legalább kétharmada (de úgy lehet, kilenctizede) is „gyüttmönt”, ahogy Szegeden mondták, vidéken született, és (ő vagy a szülei) betelepült, felköltözött. Hogy a „vidéki” meg a „vidékiség” milyen bicskanyitogatóan ostoba, parvenü attitűd következtében vált – máig – a maga fölényesen lesajnáló, megvető mivoltában is elterjedtté: a magyar történetben különleges, lehangoló fejezet.

Világéletemben városlakó voltam, és miként bájos túlzással Szerb Antal írta, sose tudtam két fát megkülönböztetni egymástól. Pestet már gyerek- meg kamaszfejjel imádtam, rokonoknál rengeteget voltam itt, a Rózsa (valaha Ferenccel ellátva!) meg a Balzac utca környéke ősidők óta jól ismert. De váltig összerándulok az ocsmány fővárosi „leparasztozásra”, főleg amikor fiataloktól hallom. Az erősen Angyalföld-szerű külvárosban, ahol cseperedtem, mi sem voltunk éppen túlságosan finoman fogalmazók, de tudat alatt talán ott kísérthetett a közszellem, amit apám – akár csak egy közbevetett mellékmondat erejéig – olykor úgy fogalmazott meg, hogy „mikó a munkásság a vérit hullatta Pestön, a parasztok mög hordták nekik a kaját…”

Az alföldi kisvárosban, ahol rendszeresen megfordulok, éppúgy tanulmányozható a vidékiség, a magyar „vidéki ember” a maga teljes és igazi valójában, mint „nagy” szülővárosomban vagy akárhol a magyarlakta vidékeken, a Dunántúlon és a Felföldön, Kalotaszegen és Bácskában, a palócok között vagy a székelyeknél vagy a „Vazs mágyái” magyaroknál. Most például itt, Kisújszálláson megtapasztalható újfent, milyen a vidéki ember. Lefordítva: a magyar nép. Így, egyszerűen. Közvetlen és kedves, jó szándékú és segítőkész, barátságos és vendégszerető, készséges és nyugodt, sőt, hozzátehetem: dolgát többnyire igen alaposan értő és szerető. A gépszerelő vagy az agronómus, akárcsak a polgármester vagy a háziasszony természetesnek tartja, hogy Trianonra emlékező, szép emlékművük áll a főtéren, ott a turulmadár, és van országzászló is.

Többségükben nem rajonganak Vona Gáborért vagy éppen Simicska Lajosért, és nem éppen túláradó érzelmes nosztalgiával emlékeznek az SZDSZ-re vagy éppen az úgynevezett szocializmus évtizedeire. És az evidencia, tízezredszerre: uramisten, milyen messze van innen Lipótváros, meg a fülsértően fölvitt peschtiesch mondatvégi hanglejtés, a Hungária körúton belülire szűkített, több mint belterjesen fülledt, nagyképű és életidegen világ – az, amit 1956 hős és plebejus városából egy törpe kisebbség évtizedek alatt kreálni akart és akar. (Viszonylagos sikerrel, sajnos.)

Ez viszont harminc esztendeje egy pillanatra sem jutott eszembe. Inkább kicsit valami halovány önigazolásfélét éreztem, mikor Ernő mondatát hallottam: „valami lesz Lakiteleken.” Hát, valami lett. Alig fél év múlva a Jurta Színházba való hármas-négyes-ötös fölutazásokig, egy éven belül már MDF-szervezetekkel, elnökséggel, tagsággal meg a többivel. És mindennel, ami utána jött. Velünk. Akik ma is annak a szülöttei vagyunk, ami lett és lesz. Mi, vidéki emberek.


Magyar Hírlap

A Lakitelekma.hu ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket, hogy értesülhess friss híreinkről!

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges

Névnap

Ma 2017. december 15., péntek, Valér napja van. Holnap Etelka és Aletta napja lesz.

A Laki Konyha ajánlata

laki-konyha


Aktuális heti étlap

Várjuk rendeléseiket!

Időjárás