Keresés

Hirdetés

Hirdetés

Lakossági apró

  • Keresek beugrós és kisegítői állást Lakitelken.. Hívjon bizalommal :06 70/3283309 Kérésre fényképes ...

    további hirdetések...

 

facebookLike

 

katolikus


Hír beküldése

Ha van egy friss, vagy érdekes híre, információja, küldje el nekünk ide kattintva!

Agócs Sándor: „Teljesen soha nem adom ki magamat!”

agocs-ujAgócs Sándor költő, író, szerkesztő, kritikus, bibliográfus; 1992 óta az Antológia Kiadó és Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója és felelős szerkesztője; afféle mindenese. Sokan ismerik Lakiteleken, mégsem elegen, hiszen az ő neve és munkássága az írással, az irodalommal, a verssel, a könyvvel, a könyvkiadással és a nyomdával köthető össze; akiket ez nemigen érdekel, talán kevésbé ismerik Őt.


Most, sorozatunk újabb szakaszában, Agócs Sándort faggatom, hogy többet megtudjunk róla, s az Antológia Kiadóról, melyre méltán lehetünk büszkék, hiszen Lakitelek hírnevéhez ők is jelentősen hozzájárulnak. Több mint 300 könyv megjelenése igen jelentős egy kiadó életében. Az Antológia Kiadó és Nyomda Kft. tevékenységéről az előző részekben már többször olvashattak; de ahhoz, hogy ez a létesítmény jól működjön, jó vezető, megfelelő irányítás szükségeltetik.

– „Agócs Sándor magyar költő. Verseit 1980-tól folyóiratokban publikálja, szerepel több antológiában, és harminc év alatt négy önálló verseskönyvét adták ki (Forgató idő, Háttér, Ördöglakat a számon, Lepkék a könyvtárszobában).” – olvashatjuk a wikipédia életrajzi részében. Miért érzed szükségét, hogy verseket írj? Egyáltalán, hogyan lesz valakiből KÖLTŐ?

– Nem tudom, hogyan lesz valakiből költő, és azt sem, hogy a wikipédia honnan szerzi az információkat. Nem vagyok kritikus és bibliográfusi tevékenységet se végzek mostanában. Weöres Sándornak tulajdonítják a mondást, miszerint „gyermekkorában mindenki verset ír, s akik nem növik ki teljesen a gyerekkort, azokból lesznek a költők.” Lehet benne valami, de az biztos, hogy rendkívüli érzékenység nélkül lehetetlen verseket írni. Ha néha nagyon magam alatt vagyok, verset kell írnom, különben belebolondulok! Fáy István Kanadában élt magyar költő írta egyik versében: „…az igaz költő: gyerek, / akit nagyon kell szeretni, hogy / megtarthassa lelke egyensúlyát.” Nem véletlenül ez a mottó van a második kötetem legelején… Ma már a költők mindenhonnan kiszorulnak, de verset írni akkor is muszáj, főleg, ha az ember nem akar bele-dögleni idő előtt… Senkit nem érdekel, hogy mi van a lelkemmel! És nagyon tud fájni, ha szándékosan nem segítenek azok, akik könnyen megtehetnék…

– Nem mindennapiak, elég talányosak a versesköteteid címei...

– Nem a talányosságra, hanem az egyediségre törekszem! Egy-egy vers vagy verseskötet címe valóban nagyon fontos, ahogyan Buda Ferenctől tanultam: egy jó cím – fél vers, de nem ez a legfontosabb, hanem a versek! Csoóri Sándor gondolatát írom ide, tudom fejből: „Költészet nélkül a leghitelesebb valóság is csak látszat.” Hát ezért kell verset írni!

– Egyszer azt olvastam, hogy csak érzékeny lelkű emberek képesek verseket írni. Te mennyire vagy érzékeny a világ dolgai, s a körülötted lévő eseményekre? „NAGYON” – tudom, hiszen filozofikus gondolataid mind erről tanúskodnak.

– „Naponta szétszednek, de nem rak össze senki…”, így kezdődik az egyik versem. Valóban kivételes lelki érzékenység kell a vers-íráshoz, és kivételes pillanat is szükséges, ami nagyon ritka. A kiadói-nyomdai feladataim mellett alig van idő magamra. Mások műveit segítem világra több évtizede már. Bár írtam már verset vezetés közben is. Imádkoztam, hogy legyen piros a lámpa és le tudjam írni azt a pár sort…

– Agócs Sándor számos kiadvány fölött bábáskodott, így saját írói munkássága némiképp háttérbe szorul – ez egy hétköznapi tény. Ünnepnap, amikor verset írsz? Mikor van időd írni, „költeni”? S ezen versek, gondolatok miként állnak össze verseskötetté?

– A kegyelmi állapot legtöbbször éjszaka jön el. És az valóban ünnepi alkalom. Ha végre elkészül 50-60 vers, akkor már „csak” meg kell szerkeszteni a könyvet, hogy ne csupán versek gyűjteménye legyen, hanem verseskötet.

– Mit érzel, amikor a kezedbe kapod a saját verseskötetedet? Mind a négy alkalom másmilyen volt?

– Igen, mindnek külön története van… Nem férne ide.

– S mit érzel akkor, amikor egy Antológia Kiadóban megjelent, más által írt, de a Te összeállításoddal, a Te szerkesztésedben megjelent könyvet tartasz a kezedben?

– Mindig izgalommal várom az első példányt, valóban olyan lett-e, ahogyan elterveztük. Jó belepörgetni, beleszagolni, együtt örülni a szerzővel.

– Mennyire vagy kritikus, amikor megkapsz egy kéziratot?

– Amennyire egy jó szerkesztőnek kell! Akármit nem vagyunk hajlandók kiadni, de kinyomtatjuk, ha szükséges. Gyilkos szerkesztő-ként szokott bemutatni a szerzőknek Lezsák Sándor, ennek van hatása rendesen…

– Milyen témájú könyvek jelennek meg nálatok? Több mint 300 cím. Van közte díjazott is!

– Elsősorban igényes szépirodalmi és történelmi témájú könyvek kiadására vállalkozunk. Az eddig érkezett kéziratok nagy része megjelent eddig, de mindig jönnek újabbak.

– Agócs Sándor személyesen is kapott díjakat a költeményeiért, a munkásságáért. A legutóbbiak: Kölcsey-díj (1994), Pilinszky-díj (1996), Márton Áron-emlékérem (2012), s a Balassi Bálint-emlékkard (2016). Gondolom, mind fontos, de a legutóbbi nem akármilyen! Maga a kard, amit a kezembe vehettem én is, nagyon szívbe markoló! Ez a kitüntetés hogyan érintett?

– Rendkívül meglepett, zavarban voltam, hiszen soha nem gondoltam, hogy én valaha is az eddig díjazott költők közé kerülhetek. Az interjú folytatása:
Azok közé, akikre már ifjú koromban is fölnéztem, akiktől sokat tanultam, akik segítettek, támogattak, s akik megerősítettek, hogy ez a nehezebb út, de messzebbre visz… Megtiszteltetés, ugyan-akkor nagy felelősség.

– Mit jelent Neked a kiadói munka? Miért szoktad hangsúlyozni, hogy az Antológia Kiadó „mindenese” vagy?

– A kiadói munka? Benne van az életem! Nem szoktam nagyon hangsúlyozni, hogy a kiadó mindenese vagyok, pedig ez valóban maga a tény, hiszen alig vagyunk néhányan, de akkor is tökéleteset kell alkotnunk. Korábban minden munkafolyamatot meg kellett tanulnom (a nyomáson kívül), hogy létezni tudjunk. Két esztendeje költöztünk át az új helyünkre, itt már lényegesen jobb körülmények között vagyunk, új gépekkel és jó csapattal tudunk dolgozni. A cég irányítása mellett az én feladatom a kéziratok gondozása, szerkesztése, tördelése, a munkatársaim az ez utáni munka-folyamatokat végzik a legjobb tudásuk szerint, az ő munkájuk legalább annyira fontos, mint az enyém. Csak az enyém nem annyira látványos. Nélkülük én sehol se lennék! És a Kiadó se. Ez közös munka, mindig azt mondogatom, hogy soha nem én diktálok, hanem mindig a megrendelő! A kiadói munka is beért, jó érzés, hogy mostanában már egyre több ismert író szeretne nálunk megjelenni. Ennél nagyobb elismerés nem kell.

– Nagyszerű gépekkel van felszerelve a nyomda. Tudom, hogy a munkatársak is jókedvvel dolgoznak ott. Szigorú vezető, szigorú „főnök” vagy?

– Nem vagyok szigorú vezető, talán csak következetes. Aránylag jó emberismeretem van, ami sokat segít. „Nincs idő tévutakra!”, ez a nyomda jelmondata. Itt az alapos, precíz munka a minimum! És ezt pontosan tudják a munkatársaim is. Ha mi már nem is, a könyv megmarad, és ha hibákat ejtünk, száz év múlva is rajtunk fognak nevetni. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak.

– Milyen érzéssel jössz ide dolgozni nap mint nap Kecskemétről közel harminc esztendeje már?

– Jó érzéssel jövök, hiszen ez az életem. Az elején még nagyon fárasztó volt, mára már megszoktam. Ez a napi kétszer 25 percnyi autóút pontosan arra jó, hogy átgondoljam a napot.

– Lakiteleki Újság. Mi a véleményed a lapról, mint kritikusnak? Jelent meg a kritika műfajába tartozó írásod?

– Említettem már az elején, nem vagyok kritikus, mindössze néhány recenziót írtam sok évvel ezelőtt. 1993-94-ben még a Lakiteleki Újságot is szerkesztettem, utána azonban több mint másfél évtizedig nem is láttam a lapot!… Pontosabban néha. Korábban túlzsúfolt volt, olvashatatlanul apró betűkkel, túl kicsi és nagyon gyenge fényképekkel, mostanában azonban látványos a javulás. Alig van már apróbetűs rész, de sajnos még mindig van, és újabban már – némi nógatásra – bátrabban húzol az írásokból, hiszen az a szerkesztő feladata!

– Sok munkát viszel haza is. Éjszaka dolgozol; olvasol, javítasz, szerkesztesz. Mennyi időd marad a pihenésre, alvásra?

– Nem sok, de igyekszem hasznosan tölteni a napot. Sokszor szoktam ábrándozni arról, bárcsak azt olvashatnám, amit szeretnék, és nem azt, amit muszáj!…

– Agócs Sándor másfél éve nagypapa is. Marad időd játszani, foglalkozni a kisunokáddal?

– Sajnos a gyerekek Budapesten élnek, erre csak akkor van lehetőség, amikor egy-egy hétvégén hazajönnek. Kerítünk rá időt.

– Mi az életfilozófiád? Mi az, ami belső harmóniát ad Neked? A verseidből sok minden kiolvasható, de itt most nekünk miként fogalmaznád meg?

– Nem fogom magyarázni a verseimet. Minek! Ha már magyarázni kell, akkor már nagy baj van. A nyugalmas belső harmónia ritka állapot, meg kell becsülni nagyon. Olykor félre teszem az éppen tördelt könyvet azzal, hogy az megvár, és verset írok, legtöbbször hajnalig. Talán meglepő, de ez a munkafolyamat gyönyörűséggel tölt el! Eddig négy verseskötetem jelent meg. Ez lehet, hogy kevés, de senkit nem érdekel, hogy közben 300 könyvet segítettem világra! És tudjuk, egyáltalán nem mindegy, hogy közben az ember miről is hallgat!… Mi még tudtuk: „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen.” Istenem, ki olvas ma Pilinszkyt!?… Hiába ír valaki akár húsz kötetet is, ha nem mond semmit! Mindig voltak túlszerepeltetett ügyeletes üdvöskék, ma is vannak szép számmal. Mindegyik olyan, mint a szárízíktűz: hirtelen fellobban és kialszik, s nem marad utánuk semmi. Semmi! Az izzadságszagú költészettől azonban ma is irtózom! Messziről felismerhető! Szánalmas, ha valaki úgy akar dudás lenni, hogy a pokolnak még a hírét se hallotta…

– S mi az, ami érdekes lehet még számodra, amit megosztanál az olvasókkal magadról, de nem kérdeztem rá?

– Nincs ilyen. Teljesen soha nem adom ki magamat, mert nagyon félek a csalódásoktól. Volt benne részem bőven. Inkább beleírom a versekbe! Akinek jó szeme és jó füle van, a köteteimből mindent megtudhat rólam. Bár ez sem teljesen így van, hiszen – amellett, hogy minden egyes vers afféle kicsi „ördöglakat” – soha nem életrajzot írok, hanem verset.

Köszönöm, hogy megosztottad mindezt velem, velünk! Kívánom, hogy maradj az Antológia Kiadó és Nyomda „mindenese”, amíg úgy érzed, hogy az jó. S a versek adjanak lelki vigaszt, emlékezést, életérzést, mindenféle örömöt, kellemes időtöltést! Pont annyit, amennyi ehhez szükséges.

Czinege Edit

Lakiteleki Újság

 

A Lakitelekma.hu ott van a Facebookon is! Klikkelj ideés lájkolj minket, hogy értesülhess friss híreinkről!

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges

Névnap

Ma 2018. november 21., szerda, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz.

Lakitelek Népfőiskola

Időjárás